Geistwald Ghasts

Éééés elérkeztünk az ötfős csoportküzdelem utolsó állomásához. Ellenfelem egy Gremlin játékos volt, aki ugyan első körben oltárit szívott az engem is elfenekelő spanyol barátomtól, viszont meglepetésre stabilan ikszelt Anglia mákos királyával. Ráadásul a spanyol srác írt, hogy elképesztő mázlija volt azon a meccsen, úgyhogy kemény összecsapásra készültem. Mondjuk annyira keményre nem számítottam, mint ahogy kezdődött a csata...

De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk a felállásokat!

Újabb hét, újabb meccs a Vassal ligában. Miután két vereséggel nyitottam, maradt az örömjáték az utolsó két fordulóra. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem próbáltam/-ok meg minden egyes VP-t kisajtolni a meccsekből. A harmadik ellenfelem ismét egy Neverborn játékos volt, akiről azt sejtettem, hogy a Dreamert hozza.

A rémálomfiúról az ellenfelek általában igencsak befeszülve nyilatkoznak, hiszen gyors, kemény, változatos játékára nehéz megfelelő ellenszert találni. Én viszont még egyszer sem játszottam ellene, úgyhogy szorítottam, hogy bejöjjön a tippem, és végső álomba pofozhassam a pizsamás lunatikot. 

Megvolt a múltkor említett vassalos liga első fordulós meccse. Nem is akárkivel kellett küzdenem, hanem Albion kikiri legkeményebb playájával, akinek bérelt helye van a brit ranglista élén. Nem voltak illúzióim a képességeit illetően, így a magyarfociban szokásos "tisztes helytállást" tűztem ti ki minimális célként. Azaz nem baj, ha elvernek, de legalább 1-7 ne legyen belőle. 

Korunk ökölbe szoruló arccal gyorsuló, globalizálódó világában gombamód szaporodnak a nemzetközi pénzhatalom által irányított dolgok: mint például a vassalos Malifaux-ligák. Szeptembertől a legnépszerűbb, amúgy amerikai gyökerű fészbúkcsoport indítja (indította) el saját próbálkozását, amire nekem is sikerült idejében feliratkozni. A 8 darab ötfős csoportból a két legjobb jut tovább, hogy a 16 között egyenes kiesésben meneteljen a döntőig, aki megérdemli. Mivel a jelentkezők többsége tengerentúli, így a fehérek közt egy néhány európai többségét egy csoportba rakták az időeltolódás miatt. Hááát... elég emberes lett a mezőny, mert tele van az angol ranglista élén tanyázó figurákkal.

Igaz, hogy csak szeptember elsején van rajt, de az első fordulót már el lehetett kezdeni szervezni. Sőt, második fordulós ellenfelem sutyiban megkeresett, hogy nem-e lehetne-e fű alatt lejátszanunk azt, mert az amúgy egyhetes fordulók elég feszes időbeosztást jelentenek. Le is zavartuk így az előrehozott fordulót. Amúgy érdekességképpen pont azzal a sráccal, akivel már vagy háromszor meccseltem ilyen-olyan ligákban. Legutóbb például emlékezetes zakót kaptam tőle egy barátságos csatában. Tétmeccsen azonban még nem vert meg, úgyhogy a magam részéről igyekeztem ezt a jó sorozatot folytatni.

Ha van, tarthatsz benne Aquanokat. Ha nincs... hiszen tudod. Ezúttal konkrét csatajelentés nélkül vennénk szemügyre a játék papíron legközépszerűbbnek kinéző, de asztalon kiemelkedően teljesítő csapatát, az Aquan Sebrutant. Ha biológiai alapon akarjuk vizsgálni őket rögtön látjuk, hogy korántsem egy fajjal állunk szemben, hanem fajok sokaságával, akik bizonyos közös jegyeken osztoznak. Egy végtelenül diverzifikált univerzumban ez rendkívül különös egybeesés lenne, de megnyugodhatnak az összeesküvés-elméletek rajongói: a fajok többsége hatalmas biomérnöki tudással létrehozott (kvázi "gyártott") populáción alapul, míg másokat ama bizonyos közös jegyek alapján összeválogattak és az imént említett elmélyült tudás segítségével feltuningoltak.