A cerise emlékeim szerint francia szó (ejtsd: szörisz), és azt jelenti, hogy cseresznye. A Cerise egy netes játékmagazin, úgyhogy á: a szó nem csak cseresznyét jelent, bé: az ötletgazda valóban a cseresznyére próbált utalni, és ez sikerült is neki. Témájára nézve a Cerise azért speciális, mert "alapvetően női játékosok írják, és női játékosoknak szól", illetve azon igyekszik, hogy "a játékiparban és a játékosok közösségében alulreprezentált identitások is hallathassák a hangjukat". Legalábbis ez van a kiadvány Mission Statement oldalán. Az ilyen típusú meghatározás hagyományosan tökbéna, majd elmondom, hogy miért tartom annak. Viszont rögtön az elején azt is sietve leírom, hogy a Cerise Magazine nem tökbéna, sőt esetenként kifejezetten igényes és szórakoztató.

A World of Warcraft még annyira sem érdekel, mint a Nintendo Wii, de ez legyen az én bajom; szerencsére a havonta megjelenő online lapban áááltalában a játékokról, játékosokról, játéktervezésről, RPG-kről, sőt tabletop témáról is szó van, beleértve a figurakenegető hobbit. A Cerise Magazine másfél éve indult, így az archívumban már rengeteg anyag összegyűlt. (Eddig csak a címek alapján válogatva olvastam el néhányat, cél a teljes lefedettség.) A lapszámokban mindig találunk aktuális cikkeket, beszélgetéseket, review-kat, esettanulmányokat, meg mindenféle agyalgást. Ha az ember feltelepíti a csajosjópofizás-szűrő Firefox plug-int, akkor még a "nők a nőkről a nőkért a nőknek" témákat is érdekesnek találhatja, anélkül, hogy elhatalmasodna rajta a kukkolás per időpocsékolás kellemetlen érzése. Amit például olyankor érzünk, amikor a fogorvos várójában kínunkban elkezdjük olvasgatni az asztalon heverő Nők Lapját.

A szerkesztők a Cerise-nél simán megíratnak és kitesznek Retro Review: Heroes of Might & Magic III Complete című anyagokat. Remélem, nem vagyok egyedül azzal, hogy az ilyesmit rögtön lekattintom. Szemben azzal, hogy Szállj partra ezredszer is Normandiában '09. Másik kedvencem az interjú (set CsJSz plug-in active), magát a Cerise Magazine-t is egy Victoria Lamb interjú kapcsán fedeztem fel. A harmadik dolog, ami miatt törzsolvasó leszek, nem igazán műfaj kérdése, hanem általánosságban annyi, hogy rengeteget lehet tanulni az egyes dolgok értelmes női megközelítéséből. És ezt nyilván nem úgy értem, hogy a "női" meg az "értelmes" ritkán fordul elő egymás mellett. Inkább úgy, hogy a "női" általában tematizál is. A rézgombos Diesel férfias, az ezüstcipzáras Lewis nőies, hogyne hogyne. Ennek megfelelően fennáll például az az érdekes helyzet, hogy a világ - szerintem - öt legjobb figurafestőjéből három vagy négy nőnemű, mégsem kíváncsi rá senki, hogy ennek mi az oka. Pedig azért csak van oka neki.

Amikor az előbb a Cerise Magazine mission statement oldalát kritizáltam, akkor ugyanerre gondoltam, csak fordított előjellel. Azt ugyanis hadd szarjam le tiszta lelkiismerettel, hogy az ellenkező nem mit gondol a szemceruzáról. Az meg hadd érdekeljen, hogy hogyan látja egy nő a hobbimat, főleg, ha közös hobbiról van szó.¹ Éppen ezért fura, hogy miért kell a férfi olvasókat közleményben kiutasítani a magazin oldaláról. Ez ugyanannyira primitív, mint a norvég halászhajók legénységére méretezett, aktatáskás hülyegyerekek által olvasott For Men kiadványok. Magasztos cél, hogy az "alulreprezentált identitások" is hallathassák a hangjukat, de ha csak egymás számára van mondanivalójuk, az olyan nemistudom, ratyi. Példa a V. L. interjúból, ha már azt linkeltem be pár sorral feljebb: szóba kerül benne, hogy a fém miniatúrák között csak ritkán találni normális női figurákat, és a dékosár plusz magassarkú lánctanga kombináció nemcsak idétlen, de 17 éves kor fölött fárasztóan unalmas is. Nyilván van, akit ez a kérdés azért foglalkoztat, mert politikai korrektségre vágyik. Engem azért foglalkoztat, mert nem szeretem a rossz miniket. Shame on my pricky self. Levágni azért mégsem fogom, hogy teljes jogú támogatója lehessek a koedukált wargaming szent ügyének, pedig támogatom a dolgot, vakujjakmeg. Ugyanez más szavakkal, kevésbé atka stílusban: sok-sok értelmes és szórakoztató emberrel együtt szeretném festegetni meg tologatni a figuráimat, a hölgyek nagyobb arányú bevonását pedig eszköznek gondolnám, nem célnak.

Mondjuk az is igaz, hogy eszköz vagy cél, nem sokat tesz érte senki. Az egyetlen dolog, amit valóban érdemes lehet szüfrazsett-szemüvegen keresztül nézni, az a mezei (tabletop) játékos egyedfejlődése, illetve a dizájner agytröszt működése. A játékkiadók nagyon gyakran megfeledkeznek arról, hogy a Kék Bolygón lakó emberek egyik felének rosszul áll az Akela póló, és ha kinyitunk egy bármilyen szabálykönyvet, akkor a "player" megnevezést 99 százalékban a "he" névmás helyettesíti. Annak érdekében sem tesznek sokat, hogy kis beleérzéssel alternatívát nyújtsanak az ilyesmire fogékony honleányoknak, a Macho Women with Guns típusú poénok meg elég kontraproduktívak. Egyébként is van némi alapja annak a rosszindulatú vélekedésnek, hogy a sárkányos témákat nagyrészt a háttöö, social retard besorolású legények játsszák előszeretettel, ami - bár nem, vagy nem teljesen igaz - szintén rossz reklám. Szóval amikor azt mondjuk, hogy több igazolt női súlyemelő van idehaza, mint ahány nő figurákat fest, akkor az semmiképpen sem őket minősíti. Főleg, hogy elég uniszex hobbiról beszélünk, leszámítva a versengés-elemet, ami azért hagyományosan férfias becsípődés. Vagy nem. Ugyanis azt lehet olvasni, hogy a nem háborús (háborítatlan, hehe) társasjátékokban meg az olyan számítógépes játékokban, ahol a plazmavető kezelésének magas szintű ismerete nincs összefüggésben a játékélménnyel, meglepően sok a nőnemű egyed. Na mindegy, rejtélyes dolgok ezek.

Konklúzió nincs, én szóltam, hogy van ez a Cerise Magazine, aztán olvassa, akinek tetszik. Ez a mai poszt már akkor is viszonylag feminin marad, ha most a végére beszúrok egy képet Ron Jeremyről meg egy tál töpörtyűről, így inkább egy ide illő közleménnyel fejezem be: az általam jegyzett "miért festenek szebben a nők" elméletet nemsokára bővebben kifejtem, bizonyítékokkal támasztom alá, és kördiagrammokkal teszem hitelesebbé. Mindezt úgy képzelem, hogy írok egy képes bemutatót Jen Haley festett figuráiról. Addig mindenkinek kellemes kukaborogatást kívánok a holnapi ünnepnapra.

¹ Itt most a tabletop játékokra gondoltam, de visszaolvasva magas labda, várom a tréfás megjegyzéseket.