Még hazafelé megígértem, hogy én leszek az első leíró értékelést posztoló forma a magyar kontingensből. Gyorsjelentés helyett egy kicsit bőnyálra engedett poszt fog majd következni.
Most a vírfarkas helyett kék kelgyóval jöttünk, mentünk, ami elvileg jobb, gyorsabb, és kényelmesebb megoldás lett volna... Odafelé még minden oké volt, négyen egy kajütben, maratoni snapszerpartival telt az út, és csak 45 perc késés lett belőle, valszeg a határon eltöltött idő miatt. Visszafelé már egy kicsit neccesebb volt a helyzet. Bár kint voltunk a pályaudvaron egy órával indulás előtt, mire megtaláltuk az infót, meg fel tudtuk rugdosni Geistwaldot a sörözésből, már csak 5 perc volt indulásig. Még ülőhelyünk sem lett volna, de kiszúrtam egy kis rafkós Spanyol párocskát, akik mindenféle titkosszolgálati módszert alkalmazva be akartak foglalni egy teljes kajütöt. Lecsapott rájuk a nerf bunkó, és elhelyezkedtünk a szerelmi fészekben. Visszafelé is jó hangulatban folytatódott az út, de a másfél órás késés betett, pláne valami idióta fasz miatt, aki a biciklijét a klotyóban tárolta (nem mintha lett volna kedvem azt használni...)