Mostanában szinte naponta spamelnek valami újabb figurát a Privateer Press főoldalán, ez legyen a legnagyobb bajunk. Egy ideje már nem is posztolok erről, de a mai frissítés annyira jó, hogy nem állom meg. Kijött a kép négy darab, áprilisban megjelenő modellről, ezúttal a Circle és a trollok a kedvezményezettek. A stone scribe chronicler elég jól sikerült, mint ahogy a blackclad wayfarert is eltalálták. A lényeg azonban a gnarlhorn satyr és a trollkin caber thrower, ezek egyszerűen kurvajók lettek. A szatír jól van kifestve, ami sokat javít minden zsánerképen, de nagyon tetszik az is, hogy a szobrász szépen bevette a gyógyszerét, mielőtt nekiült a munkának. Az ilyen extra méretű bestiákat minden kiadó hajlamos túlzásba vinni: ha már nagy és különleges a mini, akkor minden szempontból nagyot akarnak dobni vele, és megszületik egy nevetséges izé, amin csak röhögni lehet. A gnarlhorn satyr ezzel szemben hitelesen néz ki, a sculpt egyszerű és hatásos, a kos feje pedig teljesen rendben van. Utóbbi kellemes meglepetés. Nézzük csak meg ezeket a minősített szánalmakat, amelyek már korábban napvilágot láttak. A PP sem kivétel. Többet hadd ne linkeljek ide, van még belőlük pár tucat.A caber thrower hasonló erényekkel bír, de nem a sculpt a lényeg benne (az is szép), hanem a trollblood frakcióhoz remekül passzoló téma. Itt egy kép, ez van a szabálykönyvben. Szerintem zseniálisan passzol az egész sereg hangulatához. Fogalmam sincs, hogy mit tud maga a figura, de ha trollkin sereget gyűjtenék, úgy kellene kicsavarni a kezemből. Sajnos a legutóbbi Cygnar újdonság, a precursor knights egység valamiért nem jön be. Pedig egyáltalán nem rossz, de egyszerűen nem tudom elképzelni őket a tranchereim mellett. Vagy bármi mellett az egész frakció kínálatából, ha már itt tartunk.
Ja igen. Call to Arms, Occupied Llael. Lehet nézegetni.
A kétes elő- és utóéletű Caine hadnagy a Cygnar frakció egyik legjobban specializált figurája. Mindenki úgy tartja számon, mint aki bekötött szemmel, kilométerekről lábon lő egy baktériumot, és általában véve egy idegesítő jampec. Ami persze igaz is, de csak két kiegészítéssel. Az egyik, hogy valóban jól (tehát j.ó.l.) kezeli a két darab pisztolyát, és földre vinni sem egyszerű feladat, mindez azonban kevés a legtöbb meccs megnyeréséhez. A fel-alá szaladgáló és össze-vissza lövöldöző Caine nagy károkat okozhat bárkinek, viszont a saját embereit annál kevésbé támogatja. Ha a felkészült ellenfél nem őt kezdi el hajkurászni, hanem szép sorban agyonüti a Cygnar egységeket, akkor behozhatatlan előnybe kerülhet. A másik kiegészítés, hogy egyesek szerint – és szerintem is – Caine az egyik legjobb support caster az egész játékban, így nem muszáj rögtön pisztolyhőst játszatni vele. Arra is költheti minden fókuszát, hogy a katonái/ jackjei alá dolgozzon, és csak akkor vesse magát a harcba, amikor rögtön el is döntheti azt, mondjuk egy caster kill akcióval.
Kipróbáltuk a Citadella (Citadels) elnevezésű, már-már klasszikus társast. Elöljáróban annyit, hogy a rendszer nagyon jónak tűnik, a készlet is szép, a honosított, bővített változat ára pedig nem sokkal magasabb, mint a 20 dolláros eredetié. Úgy látszik, találtunk még egy játékot, ami korra, nemre, érdeklődésre való tekintet nélkül bármilyen társaságban sikert arathat. A főpróbára szilveszterkor került sor, méghozzá meglehetősen vegyes mezőnyben. Volt köztünk sakk- és pókerrajongó, átlagosan felkészült érdeklődő és abszolút kezdő is, aki évente nulla egész egytized akalommal játszik bármiféle társasjátékkal. A szabályokat egyikünk sem ismerte, de negyed óra elég volt ahhoz, hogy mindenki felfogja a lényeget; az első menet osztatlan sikert aratott, és egy percig sem merült fel annak a veszélye, hogy leül a parti. Következzenek a részletek, Citadels for Dummies.
Pataki Atis nyilván nem így értette, de amikor a kör közepén történő statikus állapotról énekelt (a megrendezésre került koncerten), bizony az Orboros szekta szívéből szólt. A mai étlapon egy igazi különlegességet találunk: a támadásra, sebzésre, helyzetváltoztató mozgásra és még sok egyéb dologra alkalmatlan Shifting Stones nevű egységet. Taaa-daaam, éljenek a gimpek! 
Annak idején kaptam Londonból egy christmas cracker nevű akármit. A cc-t úgy kell elképzelni, mint egy szaloncukor túlméretezett karikatúráját. Az ember meghúzza a két végét, erre az egész egy nagy pukkanással szétjön, és a belsejéből kiesik valami édesség, játék, vagy papírra nyomtatott életbölcsesség. Az enyémben egy vicc volt. Hogy hívják azt az embert, akinek autó van a fején? Válasz: Jacknek. Tizenkét évesen nem igazán értettem a poént, de megtanultam angolul, és már értem. (Ha-ha.) Érdekesség, hogy az iskolában az angoltanárok közül sem értette senki, ami háttö, elszomorító. Most pedig beszéljünk fontosabb kérdésekről, mint egy tizenhét évvel ezelőtti christmas cracker.
Egy ideje már magyarul is kapható Stan Sakai bestseller képregényének, az Usagi Yojimbónak néhány része. Hála a Vad Virágok Könyvműhelynek – 