ezt írja a geek

Nincs megjeleníthető elem

boardgame news

Nincs megjeleníthető elem

tengersam wh40k

Nincs megjeleníthető elem

kiváló szatír és rönkhajító trollkin

2008.01.08. 14:30 | geistwald | 2 komment

Címkék: figura privateer press hordes

Mostanában szinte naponta spamelnek valami újabb figurát a Privateer Press főoldalán, ez legyen a legnagyobb bajunk. Egy ideje már nem is posztolok erről, de a mai frissítés annyira jó, hogy nem állom meg. Kijött a kép négy darab, áprilisban megjelenő modellről, ezúttal a Circle és a trollok a kedvezményezettek. A stone scribe chronicler elég jól sikerült, mint ahogy a blackclad wayfarert is eltalálták. A lényeg azonban a gnarlhorn satyr és a trollkin caber thrower, ezek egyszerűen kurvajók lettek. A szatír jól van kifestve, ami sokat javít minden zsánerképen, de nagyon tetszik az is, hogy a szobrász szépen bevette a gyógyszerét, mielőtt nekiült a munkának. Az ilyen extra méretű bestiákat minden kiadó hajlamos túlzásba vinni: ha már nagy és különleges a mini, akkor minden szempontból nagyot akarnak dobni vele, és megszületik egy nevetséges izé, amin csak röhögni lehet. A gnarlhorn satyr ezzel szemben hitelesen néz ki, a sculpt egyszerű és hatásos, a kos feje pedig teljesen rendben van. Utóbbi kellemes meglepetés. Nézzük csak meg ezeket a minősített szánalmakat, amelyek már korábban napvilágot láttak. A PP sem kivétel. Többet hadd ne linkeljek ide, van még belőlük pár tucat.

A caber thrower hasonló erényekkel bír, de nem a sculpt a lényeg benne (az is szép), hanem a trollblood frakcióhoz remekül passzoló téma. Itt egy kép, ez van a szabálykönyvben. Szerintem zseniálisan passzol az egész sereg hangulatához. Fogalmam sincs, hogy mit tud maga a figura, de ha trollkin sereget gyűjtenék, úgy kellene kicsavarni a kezemből. Sajnos a legutóbbi Cygnar újdonság, a precursor knights egység valamiért nem jön be. Pedig egyáltalán nem rossz, de egyszerűen nem tudom elképzelni őket a tranchereim mellett. Vagy bármi mellett az egész frakció kínálatából, ha már itt tartunk.

Ja igen. Call to Arms, Occupied Llael. Lehet nézegetni.

lieutenant allister caine

2008.01.07. 23:18 | geistwald | 5 komment

Címkék: taktika warmachine privateer press cygnar

A kétes elő- és utóéletű Caine hadnagy a Cygnar frakció egyik legjobban specializált figurája. Mindenki úgy tartja számon, mint aki bekötött szemmel, kilométerekről lábon lő egy baktériumot, és általában véve egy idegesítő jampec. Ami persze igaz is, de csak két kiegészítéssel. Az egyik, hogy valóban jól (tehát j.ó.l.) kezeli a két darab pisztolyát, és földre vinni sem egyszerű feladat, mindez azonban kevés a legtöbb meccs megnyeréséhez. A fel-alá szaladgáló és össze-vissza lövöldöző Caine nagy károkat okozhat bárkinek, viszont a saját embereit annál kevésbé támogatja. Ha a felkészült ellenfél nem őt kezdi el hajkurászni, hanem szép sorban agyonüti a Cygnar egységeket, akkor behozhatatlan előnybe kerülhet. A másik kiegészítés, hogy egyesek szerint – és szerintem is – Caine az egyik legjobb support caster az egész játékban, így nem muszáj rögtön pisztolyhőst játszatni vele. Arra is költheti minden fókuszát, hogy a katonái/ jackjei alá dolgozzon, és csak akkor vesse magát a harcba, amikor rögtön el is döntheti azt, mondjuk egy caster kill akcióval.

Tulajdonságok
Caine gyors, ezen kívül embertelenül magas a védelme (DEF) és a távolsági harc (RAT) értéke. Közelharcban ügyetlenebb, mint egy akármilyen ágyútöltelék katona, és a páncélja is csak jelképes, amit a viszonylag kevés hitbox tovább súlyosbít. Mindenképpen el kell kerülnie, hogy mozgásképtelenné tegyék vagy bárhogy lekössék, mert egyetlen, jól eltalált ütés hidegre teszi. (A knock downról ne is beszéljünk.) Kedvenc warcasterünk összesen hat fókuszból gazdálkodik, ami papíron nem marad el az átlagtól – praktikusan mégis kevés, mert gyakran költ saját magára a kelleténél többet. A nyolcas command érték szódával elmegy. Mivel Caine gyakran változtatja a helyét, erre a nyolcasra nem mindig számíthatunk; szerencsére a gun mage captain adept, ami nem hiányozhat egy magára valamit is adó Caine-listáról, szintén rendelkezik a commander képességgel.

vonszold fel a seggedet a marsra

2008.01.01. 23:20 | geistwald | 4 komment

Címkék: kártya fantasy flight games táblás játék citadella mission red planet bruno faidutti

Kipróbáltuk a Citadella (Citadels) elnevezésű, már-már klasszikus társast. Elöljáróban annyit, hogy a rendszer nagyon jónak tűnik, a készlet is szép, a honosított, bővített változat ára pedig nem sokkal magasabb, mint a 20 dolláros eredetié. Úgy látszik, találtunk még egy játékot, ami korra, nemre, érdeklődésre való tekintet nélkül bármilyen társaságban sikert arathat. A főpróbára szilveszterkor került sor, méghozzá meglehetősen vegyes mezőnyben. Volt köztünk sakk- és pókerrajongó, átlagosan felkészült érdeklődő és abszolút kezdő is, aki évente nulla egész egytized akalommal játszik bármiféle társasjátékkal. A szabályokat egyikünk sem ismerte, de negyed óra elég volt ahhoz, hogy mindenki felfogja a lényeget; az első menet osztatlan sikert aratott, és egy percig sem merült fel annak a veszélye, hogy leül a parti. Következzenek a részletek, Citadels for Dummies.

A játékhoz egy pakli kártyára, néhány aranypénzre és egy bábura van szükség. A kártyák között figurákat és épületeket találunk. A bábu egy szimpla marker, ami azt jelzi, hogy éppen ki a király. (Közjogilag. Ha valaki négyes Golffal érkezik a helyszínre, azt nem vitathatja el tőle senki.) A pénzérmékkel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a műanyag zsetonok megszólalásig hasonlítanak a selyemcukorra. Ez akkor számít, amikor az ember öntudatlanul megpróbál a szájába tenni egyet. Nem vicc, tényleg előfordult néha. Ráadásul limesz fedőnevű pajtásunk, aki régi játékos, ugyanerről számolt be a saját társaságát illetően. Lehet, hogy a Citadellát megalkotó Bruno Faidutti édesszájú, vagy a Fantasy Flight Gamesnél dolgozik néhány tréfás fiú – a veszély mindenesetre valós. A gyerekekjátékokra ugyebár kötelező ráírni, ha a fiatal versenyzők jó eséllyel megeszik vagy az orrukba dugják majd az apró alkatrészeket. Ez itt egy felnőtteknek készített termék, ami gyönyörűen megmutatja, hogy az ember harminc körül éppen annyira önveszélyes, mint kétévesen. (Lásd alább.)

shifting stones unit

2007.12.28. 10:52 | Tartótiszt | 2 komment

Címkék: taktika privateer press hordes circle of orboros

Pataki Atis nyilván nem így értette, de amikor a kör közepén történő statikus állapotról énekelt (a megrendezésre került koncerten), bizony az Orboros szekta szívéből szólt. A mai étlapon egy igazi különlegességet találunk: a támadásra, sebzésre, helyzetváltoztató mozgásra és még sok egyéb dologra alkalmatlan Shifting Stones nevű egységet. Taaa-daaam, éljenek a gimpek!

Tulajdonságok
Hát igen, ezzel a résszel gyorsan megleszünk. Az elején sorjázó sok 0 alapján akár gépi kódnak is beillene a Shifting Stones karakterisztikája (tudom, hogy többes szám, de most ezzel nem szöszölök). Egyedül az 5-ös védekezés (DEF) és a 18-as páncélzat (ARM) értékelhető rajta. Előbbi ratyi, ráadásul csak távolsági támadás esetén érvényes, utóbbi viszont több mint kafa. Egy sokmázsás kődarab persze ne is boruljon el az első kardcsapástól.

Fegyverzet
Ez speciel nincs. Esetleg a hülyén villogó rúnákat besorolhatjuk ide mint a nyugalom megzavarására alkalmas eszközöket.

mifene a beleboostolás

2007.12.27. 17:59 | geistwald | 11 komment

Címkék: warmachine privateer press iron kingdoms hordes wargaming

Annak idején kaptam Londonból egy christmas cracker nevű akármit. A cc-t úgy kell elképzelni, mint egy szaloncukor túlméretezett karikatúráját. Az ember meghúzza a két végét, erre az egész egy nagy pukkanással szétjön, és a belsejéből kiesik valami édesség, játék, vagy papírra nyomtatott életbölcsesség. Az enyémben egy vicc volt. Hogy hívják azt az embert, akinek autó van a fején? Válasz: Jacknek. Tizenkét évesen nem igazán értettem a poént, de megtanultam angolul, és már értem. (Ha-ha.) Érdekesség, hogy az iskolában az angoltanárok közül sem értette senki, ami háttö, elszomorító. Most pedig beszéljünk fontosabb kérdésekről, mint egy tizenhét évvel ezelőtti christmas cracker.

Az egész csak a Jack miatt jutott eszembe, mert pár sorral lejjebb szó lesz mindenféle Jackekről. Szóval az elégedetlenkedők kicsi, de agresszív csoportja azt követeli, hogy az Iron Kingdoms, Hordes és Warmachine témájú posztokhoz mellékeljek egy dákoromán-tibeti szótárat, mert jelenleg egy hangot sem értenek az egészből. Ez valóban jogos felvetés, úgyhogy megpróbálom három mondatban összefoglalni a lényeget, és írok egy rövid kedvcsinálót, aztán majd lesz valami. Vigyázat, megaposzt.

papnak köszönni, karmára vigyázni

2007.12.26. 18:45 | geistwald | 10 komment

Címkék: könyv számítógép szerepjáték usagi yojimbo

Egy ideje már magyarul is kapható Stan Sakai bestseller képregényének, az Usagi Yojimbónak néhány része. Hála a Vad Virágok Könyvműhelynek – klikk. A C64-en, pláne Spectrumon felnőtt, lassan harminc pluszos generáció még emlékezhet a Samurai Warrior című játékra (Firebird, 1988), amely szerintem zseniális darab volt a maga idejében. Akkoriban ugye a kiadók még kénytelenek voltak normális ötleteket keresni, nem volt elég millió egyedszer is agyonlövetni a 3D renderelt németeket. Hajh... Na, hogy összekössük a kettőt: abban a nyúl nem más, mint Usagi, és igen, most arról a nyúlról olvashatunk a magyarra fordított, nem túl drága képregényben. Irány a bolt. És a játék sem veszett el örökre, itten van a letöltés. Rejoyce!



A hivatkozott oldal neve egyébként Usagi Yojimbo Dojo, és nagyon gazdag forrás mindenkinek, aki kedvet érez egy kis nosztalgiázásra. Magáról a képregényciklusról és a rá épített, állítólag sikeres szerepjátékról az RPG.hu cikkeiben, itt és itt olvashatunk részletesen. Szerintem jó leírások, felesleges lenne más szavakkal ugyanazt elmondanom. Annyit azért én is kiemelek, hogy – ellentétben sok felkapott, de valójában végtelenül ostoba képregénnyel – az Usagi Yojimbo nem próbálja kúlnesszel pótolni a felkészültséget, vagyis Stan Sakai egy okos faszi, aki a maga szerény módján húsz éve folyamatosan minőséget termel.

A magyarul Nyúl Testőr nevű testőrnyúl sztorija felnőttek számára is fogyasztható olvasmány, és ha valakinek nem veszi be a gyomra, az nem amiatt lesz, mert gyerekkönyvről lenne szó. (Persze az is igaz, hogy egy szamuráj nyúl a gyerekeknél biztos siker.) Ha támogatod a Vad Virágot, Róma áldása lesz majd rajtad. Mentem nyulasat olvasni.

· 1 trackback

süti beállítások módosítása