Geistwald Ghasts

Praktikusan ma este 9-kor kezdődik a sakk-vébé, ha nem számítom bele az úgynevezett nyitóünnepséget. Mexikóban akkor éppen délután 2 lesz, de nem is ott van a Föld szívcsakrája. Mivel nászúton vagyok, csak most jutottam a gép elé; gondoltam, megnézem a sorsolást, kit fog először befenyíteni GM Leko. Az Index kábé egyetlen magyar hírportálként számol be a jeles eseményről, a menetrendet viszont ők is 80 évre titkosították. (Azt azért elárulják, hogy Griscsuk lesz a mai vacsora.) Más oldalakon még ennyi se, legfeljebb a szokásos konzerv a gyorshírek között: Lékó Péter (28) sokak szerint világbajnok lehet, ha mindenkit megver. Oh lá lá.

Ez elég furcsa, mert sakk-vébé döntője akkor is nagyon fontos dolog lenne, ha nem ülne ott egy magyar. Viszont: ki a faszt érdekel a négyszáztizenharmadik részletes beszámoló arról, hogy egy skót bíró elcsalta az amúgy még matematikai esélyekkel sem rendelkező magyar focisták gól nélküli isztambuli döntetlenjét? Komolyan elkaparom magam. Világbajnoki döntő vs. fél évvel ezelőtt előre bebukott világbajnoki selejtező. Hm hm? És nemár, hogy a sakk leszorítsa a Rögbi-vébét a Nemzeti Sport Online főoldaláról, ezt én sem gondolhatom komolyan.

Itt látható balra egy hivatalos zsánerképen a Warmachine Cygnar frakció Trencher Chain Gun Crew nevű egységének egyik tagja. Nagyon jó mini, összesen 7 darabból áll: a kezelő teste, a két lába a térdekre támasztott alkarokkal, a hátán lévő rohampuska, a géppuska állványa, maga a fegyver, valamint a pajzs rész, ami a kezelőt védi. Összerakni könnyű, maga a figura pedig nagyon precíz darab, öröm lesz kifesteni. A poszt lényege azonban nem is ez, hanem egy valódi gyöngyszem, amire a CoolMini oldalon akadtam rá.

Az ismeretlen kolléga szépen összeállította és kimázolta a chain gunnerét, csak a pajzsot rakta fel fordítva, és úgy látszik, ez a mai napig nem tűnt fel sem neki, sem az oldal látogatóinak. Főleg a hátsó nézet vicces, gondolom az kettőt ér, ha valakit így is eltalál szegény pára. Tudom én, hogy mindenki tévedhet, de azért nem ciki gondolkodni, mielőtt bekenünk valamit ragasztóval.

A Privateer Press cuccokkal kapcsolatban néhány fejszámolási bravúr után nyilvánvalóvá válik, hogy az európai viszonteladók között nincs olyan, amelyik az amerikai boltok áraival versenyezhetne. Itthon vásárolni meg egyenesen ostobaság lenne, a legjobb tengerentúli ajánlathoz képest konkrétan a duplájába kerül minden egyes figura. Ez nyilván nem akkora gond, ha az embernek fél tégely űrgárdistazöld pirosítóra van szüksége, de most négyen álltunk össze jó nagy listával. 600 és 1200 dollár között már nagyobb a különbség. A Reaper-fronton jól bevált Sci-Fi Genre most nem jött szóba, mert tapasztalat szerint rettenetesen csomagolnak. Nem ragozom, találtuk két megfelelő dílert, az egyik éppen annyival drágább a másiknál, hogy az semmit ne számítson. És szállítanak Magyarországra is, hurrá. Akkor mehet a mehet.

Apró nehézség: ha kiválasztjuk az űrlapon, hogy Hungary, akkor hó és halál. Levél az első boltnak (Phoenix Games Online): mi a teendő. Válasz: klikkeljünk a Proceed gombra. Levél a boltnak: nem retardáltak vagyunk, hanem a Hungary kiválasztása után hiába klikkelünk rá. Válasz: oké, megjavítják. Minderre fél nappal lehal az oldaluk, valószínűleg túl nagy lendülettel álltak neki barkácsolni. Még fél nap, és megint él, de a hiba marad. Újabb levél: akkor most mi van. Éppen a válaszra várunk, majdcsak lesz valami.

Nemrég fejeztem be két Pratchett-regényt, ráadásul egyszerre. Gyakran olvasok 2-3 könyvet párhuzamosan, általában azért, mert az egyiket ottfelejtem valahol, és kénytelen vagyok elkezdeni egy másikat. A dolognak nincs hírértéke, de a felfedezésem hátha érdekes azoknak, akik eddig csak az itthon kiadott Pratchetteket olvasták. A két regény a 2005-ös Thud! és a nyolc évvel korábbi Jingo volt, magyar címük nincs és nem is lesz. Ehhez például csapjuk hozzá az annál is nyolc évvel korábban, vagyis 1989-ben írott, magyarul is olvasható Piramisokat (Pyramids), és mindjárt kiderül, miről van szó. Figyelem, a gimnáziumi dolgozatok formai jellegzetességeivel terhes poszt következik, észrevételeket az OM címére. Tehát.

A Pyramids klasszikus Discworld-regény, ami inkább vicces, mint bármilyen. Alapvetően a kultúrsokk nevű jelenséggel foglakozik, mint ahogy Pratchett könyveinek 90 százaléka is ugyanezt járja körül, más-más oldalról. Az úgynevezett való világgal csak nagyvonalú párhuzamokat mutat, azt is főleg a poén szintjén. Egészében véve limonádéról van szó, bár azon belül a legjobb fajta. Kedves rajongók, Terry Pratchett hardcore ponyva, ne lássunk már mögé egy küszködő kultúrantropológust.

A Vérfociról (magyarul Blood Bowl) még nem írtam, ezt igyekszem mielőbb pótolni. Addig is itt van balra egy valódi ritkaság a gyűjteményemből, amit elsősorban azok fognak értékelni, akik valaha is kipróbálták a Games Workshop tetszhalott asztali fociját. Az outsiderek kedvéért említem meg azt az alaptételt, hogy a BB valamiért szereti az idiotizmust. Ez egyrészt azt jelenti, hogy aki képtelen felfogni a játék szabályait/ törvényszerűségeit, és vérlázítóan ostobán játszik, az szórni fogja a hatosokat, és valószínűleg megnyeri a meccset. Másrészt azt is jelenti, hogy amikor értelmes lépésekkel próbálkozunk, akkor általában képtelenek vagyunk két kockával összesen hármat dobni. Az egésznek pedig az lesz az eredménye, hogy a Vérfocinál jobban egy játék sem rongálja az idegeket. Seven or eleven, snakeeyes watching you — mondja a Motörhead, és fogalma sincs, mennyire igaza van.

Nakérem. Az ember néha rábukkan valami nagyon rendben lévő dologra. Olyasmire, amiről nem tudta, hogy létezik, illetve nem is gondolta volna, hogy létezik, mert annyira kézenfekvően jó. Mai példa: eddig nem találtam olyan könyvesboltot, ami eredeti, angol nyelvű Jack Vance könyveket árult volna. Most meg belefutottam egybe, ahol rögtön többféle Vance-et is lehet kapni, többek között a négy Dying Earth könyvet egyetlen kötetbe gyúrva, 2900 forintért. Ha valaki nem tud követni: ez annál is keményebb Sonderangebot, mint ahogy a szabmadarak sátrat bérelnek a Károly körúton. Egy 740 oldalas, jó minőségű (!) paperback egy zseniális írótól. Háttö, annyit tudok mondani, hogy a Váci utcai idegennyelvű Librit mindig szerettem, de most a padlóját is kedvem lenne felmosni zárás után.