Geistwald Ghasts

Informatíve mindig is tisztában voltam vele, hogy létezik Doom társasjáték, mint ahogy például létezik Norbi 1-es fehérbor is. Csak azt nem fogtam fel teljesen, hogy olyasvalamiről van szó, amit ebben a naprendszerben bárki megvehet (és megvesz) a boltban. A potenciális vásárló persze nem én vagyok, különösen, ami a Norbi 1-es fehérbort illeti. A Fantasy Flight Games Doom társasjátéka ettől még érdekesen hangzik, mivel a kiadó nem jellemzően gyárt szemetet, és hála az égnek másvalaki már le is tesztelte helyettem.

Az első benyomásokról itt olvashatunk bővebben, valamivel részletesebb élménybeszámolót pedig itt és itt találhatunk a játékról. A forrásmegjelölés evangelistájaként megjegyzem, hogy ez a poszt nem jött volna létre, ha nincs tengerSAM Warhammer blogja.

A mai választék egy ausztrál művész, aki mintegy mellesleg fest figurákat, mert van saját élete, haha. Egész pontosan díszlettervező, és állítólag nem is rossz, bár nem vagyok különösebben naprakész a koktélbár-enteriőrök és a West Side Story adaptációk egytől tízig való értékelésében. Abban viszont biztos vagyok, hogy ő az egyik legeredetibb művész, aki valaha is Citadel márkájú közepes lapos szárazecsetet vett a kezébe. Ha elfogadjuk, hogy minden jó festőtől lehet tanulni valamit, akkor Victoria Lamb munkáit kötelező lementeni a winchesterre.

A művésznőnek remek kompozíciós érzéke van, ami valószínűleg a szakmájában is alapvető feltétel. Ez azt jelenti, hogy minden diorámája élményszámba megy, a Squabble című alkotás pedig egyenesen zseniális. Ezen a WHFB-ből ismert, animosity nevű jelenséget dolgozza fel, ami kb. annyit tesz, hogy az orkok hajlamosak 3 percenként összeverekedni. Ennek megfelelően sok csata úgy dől el, hogy valamelyik ork egység beszól egy mellette masírozó másiknak, majd a döbbent ellenségre fittyet hányva lemészárolják egymást. A Squabble dioráma is ilyen balhét örökít meg, és győzelme a 2002-es ausztrál Golden Demon verseny Fantasy Unit kategóriájában nem mond róla eleget.

A lényeg mindjárt jön, előtte rövid rendszertani értekezés. Vannak olyan játékosok, akik legjobb esetben is csak TTQ (tabletop quality, vagyis magához a játékhoz már megfelelő) figurákat készítenek. Egész egyszerűen azért, mert ez a maximum, ami telik tőlük. Nincs is vele semmi probléma, a TTQ meghatározása szerint az ilyen minik teljesen korrekt darabok. Aztán vannak, akiktől sokkal többre futná, de sem kedvük, sem idejük nincs az aktuális darabokkal bíbelődni. Minél hamarabb játszani szeretnének velük, és egyből a TTQ-ra mennek. Ez is teljesen elfogadható álláspont. Végül vannak néhányan, akik aludni sem tudnának, ha nem lenne minden figurájuk tökéletes. Ők gyakran használnak elképesztő mennyiségű green stuffot, és napokat töltenek minden egyes katona elkészítésével.

Mindhárom típus az aprólékosan kifestett, konvertált, effektezett miniket tartja ideálisnak, de idejük/ szorgalmuk/ hozzáértésük függvényében kisebb-nagyobb engedményeket tesznek. Azt hittem, nem is létezik több fajta játékos, azonban tévedtem.

Az utóbbi időben kicsit sűrű az élet, 48 órásak a napok, nem is írtam valami sokat. De most, de most, de majd most. Megnősültem ugyanis (ennek következtében a feleségem férjhez ment), így egyre több időm lesz firkálgatni. A rendezvénysorozatnak persze nincs vége, még két hétig élek lidokainos beöntéseken, ami azért csak bajosan lendít át a kevésbé ihletett pillanatokon. A baloldali képen a felek közvetlenül a ratifikációs folyamat lezárása után láthatók, amint a kamerának is bemutatják a frissen aláírt dokumentumokat, mintegy demonstrálva a kölcsönösen profitábilis együttműködés újabb távlatainak megnyitását illető várakozások meghatározó szerepét.

Apropó frissen aláírt, másodperceken belül megy a PP-rendelésem, az alább következő elemekkel. Nem tudom, értelmes-e ez a felállás, de nem is érdekel különösebben, mert nagyon jól fog kinézni, és már megvan a terv a 750-es bővítéshez. Egy biztos: long gunnereket látni sem akarok, és kihagyom az összes olyan dolgozót is, aki elektromos késsel hadonászik. Egy leendő Cygnar-játékostól ez biztosan béna dolog, de mit csináljak.

Újabb rövid linkajánló, ezúttal a Privateer Press háza tájáról. A BrushThralls elnevezést nehezen lehet magyarra fordítani, és szívesen le is mondok arról, hogy hozzám kapcsolják az ecsetjobbágyok kifejezés megalkotását. A szójáték egyrészt a Warmachine jellegzetes egységeire, az ilyen-olyan thrallokra utal, másrészt a saját jogán is védjeggyé vált, annyira népszerű lett a site a PP rajongói között. A hat amerikai festő oldala tele van korrekt minikkel és végtelenül hasznos tutorial cikkekkel, de a legfontosabb, hogy nem süt belőle az a szektás tökfejség, ami az úgynevezett profikra elég gyakran jellemző. Illetve: ők nem profik, egyszerűen csak mindent tudnak a figurákról, amit tudni érdemes. Amelyik változat tetszik.

A BrushThralls.com (szinte) kizárólag a Privateer Press anyagaival foglalkozik, azonban értékes forrás, akármilyen kiadótól származó minikhez keresünk segítséget vagy ihletet. Az oldal tutorials rovata ebben a pillanatban összesen 102 cikket tartalmaz, ami akkor sem lenne kevés, ha legtöbbjük használhatatlan lenne. Csakhogy nem az. Végigrágtam magam mindegyiken, és legfeljebb arra gondoltam egyszer-kétszer, hogy én másképp csinálnám — rosszul megírt vagy hiteltelen anyagokat egyáltalán nem találtam köztük. A galériákat szintén érdemes végigjárni, bár rettenetesen kényelmetlen az oldalak kezelése, és valamiért éppen konganak az ürességtől. Lehet, hogy ez még a költözés miatt van, a site ugyanis nemrég kapott új ruhát. Ki is ragasztottam jobboldalra egy képes linket.

Ez az első és remélhetőleg utolsó posztom, amelyben alászállok a selfblog műfajának odvas alvilágába, és olyasmiről írok, ami még engem sem érdekel. Viszont ahányszor megkérdezik, hogy mi a jelent a Geistwald Ghasts, annál hülyébben érzem magam, úgyhogy megragadom az alkalmat, és írásban is rögzítem a hivatalos magyarázatot: így hívják az egyik legöregebb csapatomat a FUMBBL online Blood Bowl (más néven Vérfoci) ligában. A név gótikus bénaságát az magyarázza, hogy élőhalottakról van szó, akik ráadásul a Warhammer univerzumban játsszák a meccseket. (Persze tudom én, hogy a Blood Bowl hivatalosan nem Öregvilágon, hanem egy megtévesztésig hasonló másik helyen gyökerezik. Üdvözlöm, aki először beengedett egy marketingest a szentélybe, mindegy.)