Geistwald Ghasts

Stratégiai együttműködő partnerem, a Könyvtáros Testvér újabb ismertetővel jelentkezik szerény oldalaimon. Nemrégiben megvettem A gójátékos című könyvet, majd rögtön kölcsön is adtam neki, hogy ne verjen agyon, amiért tizenhetedszer is elfelejtettem visszahozni a dedikált Sandman képregényét. Shan Sa kurcmálere mély nyomokat hagyhatott benne, mert maga ajánlotta fel, hogy ír belőle egy rövid posztot. Egyébként a Sandman képregényt azóta visszaadtam neki. Kicsit más: a Librarian blogot a közönség az első, a zsűri a második helyre hozta ki a Golden Blog versenyben. A majom nem ceruza. És most, A gójátékos.

Kevés távol-keleti könyvet olvastam életemben, de olyankor mindig az motoszkált bennem, hogy valamit nagyon nem értek, ami például egy japán ember számára kézenfekvő — nem csoda, ha az egész könyv lényege rejtve marad előttem. Így voltam ezzel A gójátékos olvasása közben is, de ettől még lehetett volna jó. Lassan abba is kezdek beletörődni, hogy az Ulpius-ház szemérmetlenül hazudik a fülszövegekben és az ajánlókban. (A gójátékos borítóján már nincs is ott a kiadó logója, ravasz.) Ez esetben hogyaszongya hely/idő Mandzsúria, II. VH.

Utólag kiderült, hogy a világon mindenki ismerte már, csak én nem. Tökmindegy. Zseniális, ismétlem, zseniális. Illetve: de ráértek ott Koreában. Akinek el kell magyarázni, hogy mit lát a képeken, annak nagy tockos jár egy összetekert Magyar Közlönnyel.



Sokkal több és sokkal nagyobb kép ezen az oldalon.

A Games Workshop július végén tette közzé 2007-es pénzügyi jelentését, amiből kiderül, hogy a vállalat az elmúlt évben több millió fontos veszteséget termelt, újabb kölcsönöket vett fel, eladásai pedig Európában és Észak-Amerikában egyaránt visszaestek. A cég világszerte harminc-egynéhány veszteséges üzletének bezárását tervezi, és több mint kétszáz, nem kereskedelmi feladatot végző alkalmazottjától is megválik. Ami ennél jóval izgalmasabb, az Tom Kirby elnök-vezérigazgató előszava. Kirby természetesen nem elégedett az eredményekkel, változásokat ígér, keményebb munkára szólít fel mindenkit, ésatöbbi. Viszont mindezt úgy fogalmazta meg, hogy arra mindenki felkapja a fejét, akit az utóbbi időben elkeserítettek a kiadó inkompetens lépései. Csalódott rajongók szép számmal akadnak, nem véletlenül emlegetik egyre többen a '91 előtti időszakot a GW játékok és miniatúrák aranykoraként. Részlet az előszóból:

We grew fat and lazy on the back of easy success. We forgot about customer service and forgot that hard work is and always has been the route to success. (...) Somewhere along the line too many of us thought that selling, sweating and saving were someone else's job. Well they aren't. That's my job and the job of all of us here at Games Workshop.

Azt hihetnénk, hogy az ilyesmi a részvényeseken kívül senkit sem érdekel, azonban sok játékfórumon azonnal megnyílt a pénzügyi jelentésről szóló topik, és fellángolt a régóta tartó vita a GW jövőjéről. (Illetve arról, hogy akkor most a GW „sux” vagy nem „sux”.) Ellentétben a magyar fórumok nagy részével, ahol a LOL már komoly mondanivalónak számít, az angol nyelvű hozzászólások között meglepően sok összeszedett véleményt olvashatunk. Vegyük is arrafelé az irányt, például az RPGnet tájékára, ahol főleg az égbe szökő árakról, a minőség romlásáról és az elhibázott termékvonalakról volt szó.

Többször is megszivattam már magam azzal, hogy semmibe vettem a gyártók által közölt adatokat, vagy éppenséggel hittem nekik, ami utóbb hibának bizonyult. Ez sokmindenre vonatkozik, a festékek tulajdonságaitól kezdve egészen a figurák méretarányáig. A napokban több olyan oldalba is belebotlottam, ami az utóbbit tárgyalta, ezért összeforrasztok belőlük egy kivonatos posztot, hátha a hasznára lesz valakinek. A témával kapcsolatban nyilván nehéz dolog alapvetéseket megfogalmazni, mert egy figurát csak akkor nyilváníthatunk bármilyen célra megfelelőnek, ha már a saját szemünkkel is láttuk. A leggyakoribb beszerzési módszer, az internetes rendelés esetében viszont az is nagy eredmény, ha csak néha lépünk rá a gereblyére.

A nagy kiadók alapvetően háromféle méretben dolgoznak: 25, 28 és 30 milliméteres figurákat gyártanak. Ez azokra a minikre vonatkozik, amelyekkel játszani is lehet, sőt még azok közül sem mindegyikre — a Games Workshop Warmaster vonala például 10 milliméteres apróságokból áll. Maguk az értékek egy, a valóságban 6 láb (1,83 m) magas alakra vonatkoznak, de a kupleráj elég nagy, mert sokan a figurák szemének a base-től való távolságát mérik. Ez többek között azt jelenti, hogy az 1.83 m magas standard 30 mm körül lesz a 28 mm-es skálán. Bonyolult? Inkább csak zavaró, két dolgot azonban fontos tisztázni a rendszerrel kapcsolatban. Egyrészt nem jelent abszolút támpontot, mert kisebb és nagyobb termetű alakok az adott tartományon belül is előfordulhatnak. Másrészt az egyes kiadók stílusjegyei között hatalmas lehet a különbség, így a méretarányok megfeleltetése nem jelent megegyező testarányokat. Egy hajszálra ugyanolyan magas GW és Rackham mini között a különbség legalábbis látványos. A rendszer mindenesetre önmagán belül következetes, így érdemes támaszkodni rá. Kivéve pl. Selmarina esetében, próbálja ki, akinek van 3,99 felesleges dollárja.

Jópofa topik nyílt a BoardGameGeek fórumában: a szerző tíz olyan dolgot gyűjtött össze, ami képes simán hazavágni egy játékra szánt estét. A rangsor nyilván nem tökéletes, mert a top-akárhányas listák sohasem azok, de szerintem mindenki találhat benne valamit, amit már személyesen is megfigyelt. A hozzászólások is érdekesek, kiderül belőlük, hogy milyen sok játékost foglalkoztat ez a téma. A szerző hozzáteszi, hogy elősorban a házigazda felelőssége, ha nem fekteti le egyértelműen a viselkedés szabályait. Onnantól viszont minden a barbár vendégeken múlik, márpedig belőlük is akad szép számmal. Most csak néhány pontot emelek ki, mindenképpen érdemes elolvasni az eredeti topikot.

A Catan telepesei című klasszikust és kiagyalóját, Klaus Teubert szükségtelen bemutatni, ezért most röviden meg is teszem. Teuber eredetileg egy fogorvosi rendelőt igazgatott, és a stressz levezetésére, szórakozásból tervezett játékokat. Ez olyan jól sikerült neki, hogy összesen négyszer nyerte el az Év Játéka díjat Németországban, ami nem kis dolog, hiszen a német az egyik (ha nem a) legfejlettebb társasjáték-kultúrával rendelkező nép. A játéktervező a Die Siedler von Catan révén a négy közül a legutolsó, 1995-ös trófeát szerezte meg; az erős kezdés, valamint számtalan kiegészítő megjelenése után a Catan mára a népszerűségi listák élén tanyázik. Sikerének alapja, hogy fő szabályai egyszerűek, de nem bántóan primitívek, mint a túlhaladottá vált Monopoly- és Risk-szerűségek. Minden termék dobozán ott van, hogy iksztől 99 éves korig, de ez a játék tényleg ugyanúgy elszórakoztat egy 10, egy 30 és egy 70 éves embert. Catan-függő komám úgy fogalmazta meg a lényeget, hogy részegen is, meg józanul is lehet játszani. Ettől a kiábrándító igénytelenségtől természetesen elhatárolom magam, de azért átjön az üzenet.