A cím csalóka. Nem arcpirítóan mocskos felnőtt tartalom, hanem battle report következik. Egészen pontosan kupanap report, benne sok vér, verejték és vandalizmus. Belgrádot, vendéglátóinkat és magát az utazást már többen ecsetelték, ezért most skippelném ezt a részt. Már csak azért is, mert sikerült összegereblyéznem minden fotót, így hamarosan jön egy színes-szagos videó.
Csapatösszeállításnál Gróf Úrhoz hasonlóan jártam el. Betonkemény minifeates Wolves of Orboros egységem maradt a tatyóban, mivel a meghirdetett 10 perc alatt egymagukban őket sem biztos, hogy le tudtam volna adminisztrálni. Jöttek hát beastek, meg különböző rendű és rangú szólók. Élükön eKaya, mellette Laris. A párost asztalon életemben nem próbáltam, ezzel megfeleltem annak a saját magam állította hagyománynak, hogy versenyre csak kipróbálatlan felállást viszek. Mint kiderült, ez nem is annyira rossz, mint amennyire elsőre hangzik.
Nagyon úgy tűnik, hogy kedvenc kiadónk a társasjátékok piacára is igyekszik betörni. Nem, itt most nem a GW-re és az ő káoszos - old worldös játékára gondolok, hanem a régóta meglévő, de 
Az utazásról nem akarok sokat írni, azt majd szóban, ha érdekel valakit. Képek is lesznek állítólag. A lényeg, hogy semmire sem lehet panaszunk, különösen nem a vendéglátóinkra. A legtöbbjük folyékonyan beszélt angolul - ez arrafelé, úgy tűnik, nem ritka dolog -, és azon túl, hogy nagyon szimpatikusak voltak, a Warmachine-t is magas szinten tolják. Kaptunk ajándékba egy limitált díszdobozos keményfedeles felpimpelt Apotheosist, és azt már nem is mondom, hogy milyen 10/10 pontos vacsorára hívtak meg a verseny után. Magasan lesz a léc, amikor ősszel mi leszünk a vendéglátók.
Történt pedig pénteken, hogy hatan leutaztunk Belgrádba, az ott megrendezésre került "nemzetközi" (asszem a házigazda szerbeken kívül mi voltunk az egyetlen külföldiek) WM/H versenyre. 
Az utóbbi időben számtalanszor futottam bele olyan szituációba, amikor egy - legtöbbször evidens és világosan leírt - szabályt teljesen másként értelmezett és játszott ellenfelem. És persze igaz ez fordítva is. Én is gyakran hümmögök homlokráncolva, hogy „jé, tényleg, ezt eddig miért nem fogtam fel, amikor oda van írva”. Lényeg a lényeg, útjára indítok egy népi kezdeményezést, melynek zászlajára a szabályértelmezési anomáliák felszámolását tűzöm. Első körben ömlesztve leírom az általam ismert tévhiteket és azok szabályszerű megfelelőjét. A közösség szerkesztői jogokkal bíró egyedei bátran illesszék be saját okosságukat a posztba, maradék három olvasónk felvetéseit pedig komment formájában várjuk. Pénzt nem adunk érte, kéziratot nem őrzünk meg!